Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Földönfutó

2011.06.09


 

 

Földönfutó

 

 

 

 

 

2011. április-május

 

 

Nátloz Ólzsál Ygan

 

 

 

 _______________________________________________________________________________________

 

 


 

Sárga Aura

 

Testem sárga aura borítja.

Gyenge csakráim közül,

Csak a homlokomon lévő

Nyílt ki éppen.

 

Torkom körüli szirmom

Nagyon gyenge még.

Pajzsmirigyem, új

Genitáliám magja

 

Alig –alig látható.

De tudom, ha szívem

Megtöltöm szeretettel

S a bennem élő Krisztust

 

Magam elé engedem,

Minden lótuszom

Vulkánként tőr elő

S Testemből, mely kereszt

 

Hét rózsa hajt ki.

S így lesz újra

De már magasabb szintű

Szellemi Szemem és Fülem.

 

 

Földönfutó

 

Soha nem vagy egyedül.

Földi magányodban, mindig

Másban élsz és benned Ő.

 

A Térbe merülve, a Szellem

Opálfüggöny mögé rejtőzik.

De az anyag mögött mindig Ő bujkál.

 

Ezerévente anyagba sűríted magad

Mindig más korba és más nemzetbe,

Egyszer férfiként, Máskor nőként.

 

De csak így fejlődhetsz, s lehetsz Bölcs!

Csak így veheted fel a Szeretet csíráját.

S csak így építheted, a Kozmoszt magát.

 

 

 

Csak a Földön

 

Csak a Földön élhetsz Szabadon!

Hol parány lényed egyedül hagyva,

Önmaga választhat JÓ és ROSSZ között.

 

Csak a Földön Tanulhatsz!

Nem fejlődhetsz Odaát! Csak itt!

Önön erődből és Szenvedéseid árán.

 

Csak a Földön Szerethetsz!

Nem a Másik Világban! Csak itt!

Itt veheted fel Krisztus testét és vérét.

 

 

 

Lángoló jég

 

Égető vágy perzseli lelkem.

Félelem járja át szívem.

Uralni Állati-énem, oly nehéz még.

 

Tökéletlen burkaimban

Hatalmas teherként nehezednek

Kitörni vágyó Tudatomra.

 

Az Én tizenkét arcából

Álomképben Hetet mutatott

A küszöb kis őre,- ha jól értem?

 

Voltam már kígyótestű perzsa nő,

Démon szájában álló férfi,

Földi arc mögé bujt idegen,

 

Ébredő hamvasztott,

Barlangbörtönbe zárt szenvedő  

Gorillatestű ősmajom,

 

S lebernyegszájú Vuki.

Mi a maradék öt?

Ma még nem tudom.

 

 

 

 

 

Sárkánytánc

 

Naparcú homlokán

Fénycseppek izzadnak.

Lángoló karjában

Acélpallós izzik.

 

Meteorkardja

tűzcsóvát lövell,

S Plazmalába

Kénsárkányt Tapos.

 

Embervér szulfidvágyát

A vér vasmeteorjai zúzzák.

S igyekszik magasra emelni,

Mert ahogy fenn úgy lenn.

 

Így küzd Michael a makro-

és mikrokozmoszban,

Az állati vágyburkú

Ahrimán ellel.

 

 

Gyémánt

 

Éj lettem,

Csend a hangom.

A Napot akartam,

S elégett minden.

 

Éj lettem!

Álom- Árnyák,

Csak Te Ragyogsz még,

Gyönyörű KINCSEM!

 

Vak lettem!

Világtalan.

Tudom hiába,

Vezet kezed.

 

Vak lettem!

Szemem nem ébred.

Hagyd hát Gyémánt,

Hogy elveszítselek.

 

Ékszer: a LELKED.

Gyermek: Hova Rejtselek?

Ékszer: a LELKED

Félek! Eltöröm FÉNYEDET.

 

Vad lettem!

Bujdosó.

Veszett Vérem,

Megmérgezett” (Szulfid).

 

„Vad lettem!

Szívem nem ébred.

Hagyd hát Gyémánt

Hogy Elveszítselek!

 

Ékszer: a LELKED.

Gyermek: Hova Rejtselek?

Ékszer: a LELKEM

Félek! Eltöröm Fényedet!

 

Hova rejtselek el?

Hova rejtselek?

GYÉMÁNT.”

 

SZÓL

Az angyali üzenet,

A KIMNOVÁK szájából.

DAL

Mely lelked mélyéig hatol.

ANGYALI

Mert csak az érinti meg LEGBELÜL.

Megérinti a Lelked mélyén szunnyadó

GYERMEKET.

„Mert csak akkor mehettek

A Mennyeknek Országába, ha mindannyian

GYERMEKEK (Tiszták) Lesztek.”