Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csillagpor

Csillagpor

  

(Összefűzött gondolatok elbeszélő módon Rudolf Steiner nyomán.

Néhol versbe bújtatott képzetek halmaza puritán, nyerspolgári szinten.

Bár mindig igyekeztem kerülni, de sajnos ezt csak

 több- kevesebb sikerrel tudtam megvalósítani.)

 

  ______________________________________________________________________________________

 

Bűnbeesés

 

A Paradicsomból kilépve

Minden burkunk rendellenesen

Hatja át a többit. A Luciferi hatás miatt

Nem úgy működünk, mint ahogy

Vezérlő Isteneink hatására kellene.

 

S Lucifer szól: „Felnyílnak majd szemeitek

És jót és rosszat meg fogjátok különböztetni.”

S minden érzékszervünk másként működik,

Mint ha csak Vezérlő Isteneinket követtük volna.

Szemünkkel nem a külső tárgyakat kellene látnunk,

Hanem a tevékenységet kellene éreznünk, mint kezeinkkel.

Fizikai-testünk egy részét nem hatja át az étertest.

A hullámzó, csörgedező akarat átérzése helyett,

Tisztán fizikai hatások kerültek a szemünkbe,

Mint a fényképezőgép lencserendszerébe.

Színlátásunk is ezzel függ össze.

 

Az étertest túlsúlya az asztráltest felett mirigyeinket

Kiválasztásra kényszeríti. Síráskor az étertest túlsúlyban van

Az asztrálérzés felett. Az étertest visszahat a fizikai-testre,

És könnyeket présel ki belőle. Minden mirigynél ez van.

A Vezérlő Istenek útját követve az asztráltest tevékenysége

A mirigyek belső tevékenységének mozgásában merülne ki.

Nem préselne ki semmit magából a mirigy. Lucifer nélkül

Nem izzadnánk, a tevékenység a szerven belül maradna.

 

Az asztráltest túlsúlya az étertest felett

Nagy Emésztő- és Evőgéppé tett minket.

A legnagyobb Luciferi tett az evés és emésztés

Kényszere, mely a földhöz láncol. Ez az

Igazi kiűzetés a Paradicsomból.

 

Az Én asztráltest feletti túlsúlya miatt

Az Én össze van szőve a gondolkodással,

Érzelemmel és akarattal, s három zsákot cipel.

Az érzés, az akarat és a gondolat zsákját.

Eredetileg saját maga nézésére volt hivatva

Az ember, önmagában az átélésre.

S Lucifer szólt: „Ha asztráltestedbe merülsz

Minden sokkal szórakoztatóbb, mint ha

Csak nézed. Ehhez adok neked Erőt”

Az Én alámerült, s fulladás ellen

Kapott Luciferi erőt, ami az ÉN (Ego)

Többlete az asztráltest fölött.

 

 

Nem csak megfigyelője lett a Gondolkodásnak,

Melyre eredetileg hivatott volt. Összefűzött

Mindenféle gondolatot és Ítéletet hozott.

Az Ítélet Luciferi lényiség bennünk.

 

A teljes értelem illúziója Lucifer félrevezetése.

Nem szabad ezért teljes valóságnak elfogadni

Amit Értelemmel fogunk fel.

Ha Emberi (korlátozott) Értelemmel

Fel lehetni fogni Golgotát, akkor

Nem is kellett volna megtörténnie.

 

 

Az Én túlsúlya az asztráltest fölött

És az asztráltest túlsúlya az étertest fölött

Luciferi hatás 

A fizikai test túlsúlya az étertest fölött

És az étertest túlsúlya az asztráltest fölött

Ahrimáni hatás.

 

Az emberben középen találkoznak.

 

Lucifert (művészet) Ahrimánnal lehet legyőzni.

Az Én mögé lépek és a belső érzéseket, gondolatokat

KIVÜL- ről nézem. A belső iránti közömbösség

A Lucifer elleni legnagyobb fegyver.

 

Ahrimánt (tudomány) Luciferrel lehet legyőzni.

A puszta absztrakciókba életet, belső tartalmat vinni,

A külső objektív dolgok iránt lelkesedni

Megöli Ahrimánt. A Humor az Ahrimán elleni

Leghatásosabb fegyver.

 

 


Csontember

 

Anyag és tér széttöredezett Szellem.

Kiterjedés és súly az anyag ismérve.

Három dimenzió a tér lényege.

 

A jelenlegi pillanat az Én mindenkori bensősége.

Átélésünk képzetté válik. A lelki élet:

A benső szakadatlan átalakítása külsővé.

 

Az Akarat-impulzus a lelki élet motorja.

Az érzés és képzetben nyilvánul meg,

A lelkiség Bölcsessége.

 

Kitágulás és összehúzódás a mozgás lényege.

A Forma a mozgás kifejeződése. Így függ össze:

Akarat, Bölcsesség, Mozgás és Forma.

 

Az Anyag a Szellem romhalmaza, szétrepedezett Szellem.

Mozgásból lesz a Forma. Szellemi lendítőereje (mozgása)

Végén visszaverődik önmagába és szétreped.

 

A tér nem egyéb, mint ami maga együtt jön létre,

Akkor, amikor a Szellem szétreped,

És az Anyagi-létbe megy át.

 

Az Éterszubsztanciában szétrepedt Szellem,

Melyben a Fizikai testiség van túlsúlyban

Az Ideganyag.

 

Az asztráltestbe porlasztott Szellem,

Ahol az éteriség van túlsúlyban

Az izomanyag.

 

Az asztráltestbe porlasztott Szellem,

Melyben az Én van túlsúlyban

A csontember.

 

Luciferi hatás nélkül sem ideg, sem izom, sem csont nem lenne.

Nem süllyedt volna ennyire bele az anyagba az ember.

A materalizmus (tudomány) csak a Luciferi embert tudja leírni.

 

A Paradicsomi ember az Elohák (formaszellemek)

Önálló befolyására jött volna létre.

Tiszta érzékfeletti Forma – semmi Térbeli.

 

Az ember Imagináció eredménye lett volna.

A Formaszellemek Imaginációt, a Mozgás szellemei Inspirációt

A Bölcsesség Szellemei Intuíciót adtak volna.

 

A három együtt a Kozmoszban az Akarat Szellemei (Trónok)

Által Érzékek Feletti-lényt, a Paradicsomi Embert

Teremtett volna.

 

De az Imaginációt befecskendezve széttöredezett Szellemmel

Csontemberré lett. A csontrendszer az Imaginált ember

Anyaggal kitöltve. S így az ember áthatolhatatlanná vált.

 

A Mozgás szelleminek inspirációja izommatériával,

A Bölcsesség intuíciói idegmatériával lett kitöltve

A Paradicsomi kiűzetéskor.

 

A Paradicsomi embert imaginált csont formálná,

Érzékfeletti szubsztancia mozogna benne

Izom helyett.

 

A csontember megszilárdult Imagináció,

Az Izomember torzszülött! Látom, pedig

Szellemileg kellene Hallanom.

 

Az érzékfeletti ritmikus mozgás izommatériává vált.

Pedig csak, mint a zene finom rezgését kellene

Hallanom.

 

Az Ideg-embert sem Látni, sem Hallani

Nem szabadna, csak

Szellemileg Észlelni.

 

S mert magunkban hordozzuk ezt 

A bűnbeeséskor kapott Idegen Matériát,

Fizikailag Meg kell halnunk.

 

Amint az anyag a csontban, izomban és idegben

Túlerőre kap az imagináció, inspiráció és intuíció fölött,

És szétszakadni képes, az embernek le kell vennie Fizikai-testét.

 

 


Véranyag

 

Kétlétű emberszellem egyik fele

Érzéki-, mirigy-, emésztőemberi Anyaggá vált.

Ellensúlyként kapta a Vezérlőktől

Csont-, izom-, idegtestét, mely Imaginációt,

Inspirációt, Intuiciót sugároz a Kozmosz felé.

De a Kozmosz ebből csak a gondolatilag helyest,

Érzelmileg szépet, és a morálisan jót veszi fel. Minden más

Imaginációt, Inspirációt, Intuiciót visszalök.

És csak az tudja kijavítani, aki kisugározta magából.

Itt lép be a Karma törvénye.

Ezért van, hogy egy szobába belépve,

Ahol egy ellenszenves Ember ült valamikor,

A Kozmosz által visszalökött csont-imaginációja

Egy darabig még érezhető a szobában nyomasztó

Érzésként, mindenféle Szellemi Látás nélkül is.

 

A csontember imaginációja, az izomember inspirációja,

Az idegember intúíciója, csak a Luciferi testeltolás

Eredménye, de azokra még nincs közvetlen hatása.

Ezért nem vesztünk el teljesen.

 

A vér tisztán Luciferi anyag,

Ezzel szerződik mindenki a nevében.

A Paradicsomi ember vérének az anyagi-sík és

A Szellemi-sík között kellene szökellni, pulzálni.

A testek eltolása miatt a vér teljesen mássá lett:

Luciferi vérré vált, tiszta anyagivá,

Nem azzá, amivé az Elohák szánták.

 

Bűnbeesés nélkül a Paradicsomi ember a

Föld körül lebegne, keringve. Tiszta

Imagináció, Inspiráció, Intuició lenne,

A csont-, izom-, idegember helyett.

Vérében érezné Én-tudatát.

A Föld körül és nem rajta élne,

S a Fölre vérrúnákat vetne, jeleket

Mely Énét jelöli.

 

A vérben a héttagú Elohát érezné az ember

Ezek egyike Jahve, a másik hat még melléklak

Az Embernek.

 

A vér az, amit Lucifer vetett oda,

Hogy Ahrimán elkaphassa.

Így most mindketten hozzáférnek

 

A fizikai-test halála szükséges az Én fejlődése miatt.

Ha az Ideg, Izom, Csont nem tudna felbomlani

És a halálban végleg feloldódni, akkor teljesen földi-létre

Lennénk kárhoztatva, továbbfejlődés lehetősége nélkül.

A materiális felbomláskor születik,

A Szellemi fellobbanás, felfénylés.

 

Ha Lucifert nem vezénylik le a világfejlődés

Során az ember mellé a Földre, akkor

Az ember nem jutott volna az Én felvilágolására,

És a másik hat /hő, éter, asztrál, szellemén (Manas),

Életszellem (Budhi) Szellem-ember (Athma)/

Elsötétülésére.

 

A fényes Én miatt az ember az Énjét érzi központjának.

A fényhozó (Lucifer) ajándéka a különálló individum a

Világban. Lucifer arra biztat, hogy egyre Önállóbb legyél.

A fejlődés helyes őrei: az Elohák viszont arra ösztönözik

Az embert, hogy az egész emberiség tagjának érezze magát.

 

 

Vérplazma

 

Anyagba süllyedt a pulzáló Vérszellem, melyet

A csontember idegtépő izommunkája szaggat.

Mirigyből kifröccsenő nedve emészti az Evőgépet.

 

Groteszk arcára a szépség érzéki maszkját

Húzta a Földre taszított Bukott Angyal.

 

A csalás repedt tükrében csodálja tenmagát

A Luciferi ember, s mindennél jobban

Szereti saját önző lényét, ha bevallja, ha nem. 

 

De mikor a halál kapujában lehull az alvilági álarc,

És igazi Valója Démoni Szörnyszülöttként bámul rá,

 

Elszörnyedve hasít lényébe Igazi Lényének tudata.

S a Fájdalom villámai szabdalják törékeny Én-jét, mint a bőr alatt

Kikelő nyű, mely a gazdaállat bűzlő húsát élve emészti.

 

Az emberszellem Maya fátyla mögé nézve,

Bánja már, hogy önmagát, s nem társait szerette.

 

 

 

 

Kultúrkorszakok

/Atlantisz utáni első főperiódus/

 

Őshindu volt az első Kr. e. 7227 évvel,

Hol még csak a Szellemet csodáltuk,

És még a formaszellemekig látott az ember.

A Szent Riskik a Szellemet írták papírra,

S a karma és reinkarnáció törvényét

Konzerválták az emberiségbe.

 

Perzsa lett a második Kr. e. 5067 évvel,

Hol az éter után már az asztrálban volt

A gondolkodás súlypontja. S Zarathustra

Végtelen bölcsessége a Korszellemig hatolt,

Hol Azura Mazda és Ahrimán küzdelmét,

A Jó és Rossz harcát még átélte az ember.

 

Egyiptomi volt a harmadik Kr. e. 2907 évvel,

Hol az érző-lélek virágaiban az Archai szintig, merül az

Emberszellem Oziris, Ízis és Hórusz szenthármasságába.

A fentről kiválasztott kaldeusi (zsidó) nép vérével

Készíti elő a Megváltó megtestesülését, miközben

Az ember a legmélyebb anyagba süllyed.

 

Görög-római lett a negyedik Kr. e. 747 évvel,

Hol az értelmi-lélek korában az Angeloi szintig

Hatol a Szellem. Zeusz, Apollón és Dionüszos korában

Már félik a Szellemet, s azt vallják: „Jobb a földön

Koldusként élni, mint az Árnyékvilágban (túlvilág)

Királyként.”

 

Angolszász-germán most az ötödik Kr.u. 1413 évvel,

Hol sötét anyagban fürdik a tudati-lélek korába az

Emberszellem, s nem lát az anyagon túl. De ma már a

Káli Yuga után (Kr. u. 1899-tól) ismét fel kell venned

A Szellemet, s el kell kezdened kiemelkedni a

Matéria fátyla mögül, vagy a legmélyebb Anyagba

Ahrimán- síkjára süllyedsz.

 

Szláv lesz a hatodik kultúrkorszak Kr. u. 3573 évvel,

Hol a Megváltó nép (szláv-orosz) felveszi Krisztus

Vérét és Szívét, s küzd az Ahrimánivá vált Amerika ellen.

Szórát, a háromszor hatos (666) földi testet ölt,

S hamis csábjával magához húzva könnyű tudást ad.

Elválik egymástól az ajándékként felkínált könnyű út,

 

 

Mely trójai falóként sokakat megkísért, és a nehezebb

Szenvedések és küzdelmek árán kiharcolt, IGAZ út,

Melyet magadnak kell fáradtság árán megszerezned.

S az emberszellem fizikai-testi síkon is kettészakad.

A Szellemmel átitatott Manasz-csírát építő Emberfajra

És a testileg is Eltorzult, groteszk formát öltő,

Csak a matériát elismerő bukott Emberfajra.

 

Univerzális lesz a hetedik Kr. u. 5733 évvel,

Hol a fizikai-testben is kettévált Emberfaj

Már másként, a garatszervével szaporodik.

Mint vulkán a lávát, úgy köpi ki magából utódját

Az Athama csírát építő Ember-szellem.

S válik egyre inkább Szellemivé.

 

S KRISZTUS után 7893 évvel

A Hold újra egyesül a Földdel.

 

 


Népnemzet Himnusza

 

 

Az alakuló-téren felsorakozott csontember

Formálta droidsereg, uniformizált ruhába

Bújva, mértani alakzatba rendeződik.

 

Kívülről droid. De belül túlfeszített

Érzelmek szikráznak benne, s feszítik,

Mint Gőzmozdonyt a belső nyomás ereje.

 

A Tribünön főrangba bújtatott díszpinty,

Gyűlöletben forgó szemeivel a hústömeg

Lábon álló kalászait kaszálja.

 

Saját Egóját Erőművé duzzasztva,

Várja a jelentést, s szemei sugaraival 

Húscafattá robbantja, ki mozdulni mer.

 

A Tribün jobb szárnyán sátrat vert zenekar

Karmestere enged a zablán, s a belül tajtékzó

Csontemberekből formált zenegép játszani kezd.

 

Az éterben úszva lassan dallammá szelídül,

A hangszerek torkán ritmikusan keringő

Hangok hullámzó hada.

 

Elkezdődik a Nemzet Himnusza.

 

A főpinty gyűlölete büszkeségé dagad,

Mámorban úszik, miközben kitágult lénye

Átöleli húscseppekből álló robotseregét.

 

A droidsereg szétfeszülő érzelmei

Lágy ringatózásba kezdenek,

S egymásban feloldódva Éteri köpenyt

 

Terít rájuk a Népszellem iráni Odaadás érzése.

 

A Himusz vége felé átszellemült csontemberek

Sugározzák Lényük csodálattól dagadó vitorláit

A Kozmoszba.

 

Elhalkul, s véget ér a Himnusz.

 

A főpinty visszavedlik gyűlölködő hadúrrá.

A robotsereg ringatózó érzelmei újra felborzolódnak,

S az akarat béklyója alatt növekvő Hullámmá duzzadnak.

 

 

 

Belső csend

 

 

Lényed már nem égeti úgy idegpályáim

Árva virágait, mint nemrég.

Sárkemencéd kohójának tűzfolyama,

Lassan parázsló izzásba szelídül.

 

Gondolataim megvadult asztrál-ösztöneit,

Énem egyenként újra kalodába zárja.

Vágyadban úszó csapongó érzelmeim

Vágtázó lovai csitulni kezdenek.

 

Szerelemem túlburjánzott asztrál-buborékai

Lufiként pukkannak szét a hétköznapok tengerében.

 

Az időben úszva nap, mint nap

Levedlettem bíborszínű mézlényed.

Mint kígyó az elhalt bőrét, úgy hagytam

Hátra felhígult Képzetlényed Ideáját.

 

Szívem vérzését, vérem sebbel gyógyítja,

                                                                De tündérfátyollal átszőtt Gondolatlényed

                                                                 Örök időre szóló heget hagyott bennem

                                                          Megjelöltél Éneddel, mikor Lelkemben fürödtél.

 

Koncentráció és Meditáció közben

Újra Úrrá lettem Önmagam felett.

Szabad Szellemem ismét kitágulva

Szárnyal az imaginációk óceánjában.

 

Eros nyilának mérge szétáradt véremben, s

Mint esőcseppet a kiszáradt talaj, úgy szívtam

Magamba Lényed, miközben Eggyé váltunk,

Mint az aranycseppek az ékszerben.

 

De tudom szeretettel letaglózott Ego-mat,

Még most kell a Mentál- Alkatraz cellájába zárnom.