Szabadság és Szeretet
Hét nap (rend)- hét éjjel (káosz)
Hét nap alatt hét burok.
Hét éj csendjében hét test.
Hét testben hét lét,
Hét lét tükrében hét csoda.
Szaturnusz, az első
Melyben a magasabbat
visszatükrözve, született, a
Hőtest.
Nap, a második
Melyben, mélyálomban
Ringatózott, a gázszerű
Éter.
Hold, a harmadik
Melyben folyékony
Szférában álmodott az
Asztrál.
Föld, negyedik lét
Melyben anyagba
Plántálva, tudat teremtetett: a
Mentál.
Jupiter, az ötödik
Melyben, ha eljön, felébred
Az érzelem, s megszüli a
Manas.
Vénusz, hatodik
Melyben, ha eljön, felébred
Az inspiratív tudat, s megszüli a
Budhit.
Vulkán a hetedik.
Melyben, ha eljön, felébred
Az intuitív tudat, s megszüli az
Athmat.
Mikrokozmosz
Agyam, Énem lakhelye
Hol Angyalok Népének Archéi
Éber gondolatim
Ápolják.
Szívem, érzéseim álmodó őre.
Hol a Forma Bölcs Mozgásában
Álmodó érzelmeim
Ébresztgetik.
Kezem, akaratom barlangja
Hol Trónok Harmóniát bontó Szeráfai
Alkotó Akaratom
Ringatják.
Pulzáló farkasok
Csendben hallgatom a tájat, miközben
Tüdőm és Vesém vergődő nászba lép.
Érzékek lángjában égek, hol agyam
A Bölcsek zenéjét ernyőként szűri.
Zöld fű legel a réten, midőn fátyolszínű
Madárka kínok között haláltáncát járja.
Fájó szívem, vérem áramának motorja
Némaságba fulladva sikít e tánc láttán.
Démonszemű vérfarkas izzadó szájával
Agyarait összezárja, s szétszaggatott
Húscafatok tengerében fuldokolva,
Vérbe fagyott apró lényt marcangol.
Kezem, szunnyadó akaratom bölcsőjét
Hasztalan, mindhiába ébresztgetem.
Nincs még segítség! Nincs menekvés!
Horror-föld lakói egymást felfalva léteznek.
Kertet veszek
Keret veszek, hol virágot ápolhatok,
Szőlőszemek között némán bujkálhatok.
Mézgyümölcsök fái alatt ülve állhatok,
Hol fecskék táncában ringatózva
Szabadon szárnyalhatok.
Kertet veszek, hol véremmel áldozhatok.
Étertestű lények között segítve dolgozhatok.
Testüket formálva, gyümölcsöt hajtathatok,
Kócos hajukat nyírva zöldet gondozhatok.
Kertet veszek, hol sűrű bozót nő
S fagyalkezek között haldokló virág bőg.
Hol bozótot ritkítva, fagyalkezet kibontva
Pompás kertet teremthetek.
Magányos angyal
Fényben úszó magányos angyal szállt alá az égből.
Emberét kereste, kinek életében gondos Őre lehet.
De ocsmány ördöglények seregétől hajszolva, űzve,
Égető kínnal észlelte, hogy emberét már elvesztette.
Emberét Lucifer hada pénz, rang, cím csábjával kábítja,
S a kábultat a háttérben Ahrimán, az anyag álmával altatja.
De embere hívó szavára, finom burkával mindenen áthatol,
S az EGO lények karjából kicsúszva, megmenti gyarló gyermekét
A Magányos Angyal.
Vérző lelkem
Vérző lelkem, szeretetre éhezik.
Kopár földmezőkön, közönyös testek
Közt, éh-halál határán bandukolva,
Szüntelen élelem után kutat.
A család asztalán vegetálva,
Naponta megújuló remények közt
Mindhalálig táplálékért kajtat.
De éheztetik, és Ő is éheztet.
Már nem Ő keres, hanem a Krisztus benne.
S Ő bízva bízik, hogy egy nap
Szeretet-oázisra lel, a föld-sivatag
Sok éhező, magányos vándora.
Álmodom álmodat
Álmodom álmodat, hallom a hangodat,
Mikor már nem vagy itt velem.
Nézem a képedet, várom a Szellemed
Tudom, már nem vagy itt velem.
Félem a félelmed, érzem az érzelmed.
Benned élek és te bennem.
Kitágult lényem, testem elhagyta
Térből Időbe lépett.
Együtt vagyunk újra.
Egyesült lényünk az Időben él.
Együtt élünk egymásban oldva.
Lényünk ott is a Kozmosz tagja.
Nem a mának írom
Nem a mának írom e sorokat
Holnap lesz az én napom.
Mikor ajándékba kapott új
Testemben Karmám oldhatom.
Mikor ember ébred, Új-kor virrad.
Hol egymást mind felett tisztelő
És szerető lények táncában
Fejlődik a Mindenség Lénye.
Nem a mának írom e sorokat
Holnap lesz a mi napunk.
Mikor újfent a Szellem
Uralkodik az Anyagban.
És öntudatunktól vezérelve
Egymással láncot alkotunk.
S indulunk zarándok-utunkra,
Csontváry cédrusához.
Szabadság és Szeretet
Már Hallom hangod Petőfi
De én kimondom teljesen:
Szabadság és Szeretet
E kettő kell nekem.
Vér áztatta földeken,
Szikes puszták tüzében,
Önmarcangoló szenvedéllyel
Él a magyar.
Krisztusi népszelleme: MAGOR,
Önön testét Trianonon feláldozva
A Magasabb Lények
Hangját követte.
De jaj Néked! A Német nép után,
Ma Téged kíván Ahrimán,
A kényelem jóléti csábjával,
Álomba ringatni.
A legyőzött nagyok mellett,
Fegyverrel vagy Pénzzel, Most
Téged tesznek Hamburger- és
Celeb nemzetté.
Ébredj Magyar! Küzdj ellene!
Mihályt követve, Harcolj e Kábulat ellen,
A Krisztusi létért! S Légy igazi ember:
A Szabadság és Szeretet Szelleme.
Szárnyaló Turul
Emese méhéből kiszállt
A Szabad Magyar Turul madár.
Földeken át messze, messze szállt,
De a Kárpátoknál fészket rakott, és várt.
Tollait kitépték, szárnyait levágták.
De némán tűrve tovább várt.
És még ma is csak vár és vár.
De mire Vár?
Várja a Főnix létet!
Mikor saját testét elégetve,
Teste hamvaiból újra föltámad
Az ÚJ MAGYAR ÉTERI FŐNIX MADÁR.
