Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabadság és Szeretet

Hét nap (rend)- hét éjjel (káosz)

 

Hét nap alatt hét burok.

Hét éj csendjében hét test.

Hét testben hét lét,

Hét lét tükrében hét csoda.

 

Szaturnusz, az első

Melyben a magasabbat

visszatükrözve, született, a

Hőtest.

 

Nap, a második

Melyben, mélyálomban

Ringatózott, a gázszerű

Éter.

 

Hold, a harmadik

Melyben folyékony

Szférában álmodott az

Asztrál.

 

Föld, negyedik lét

Melyben anyagba

Plántálva, tudat teremtetett: a

Mentál.

 

Jupiter, az ötödik

Melyben, ha eljön, felébred

Az érzelem, s megszüli a

Manas.

 

Vénusz, hatodik

Melyben, ha eljön, felébred

Az inspiratív tudat, s megszüli a

Budhit.

 

Vulkán a hetedik.

Melyben, ha eljön, felébred

Az intuitív tudat, s megszüli az

Athmat.


 

Mikrokozmosz

 

Agyam, Énem lakhelye

Hol Angyalok Népének Archéi

Éber gondolatim

Ápolják.

 

Szívem, érzéseim álmodó őre.

Hol a Forma Bölcs Mozgásában

Álmodó érzelmeim

Ébresztgetik.

 

Kezem, akaratom barlangja

Hol Trónok Harmóniát bontó Szeráfai

Alkotó Akaratom

Ringatják.

 

 

 

Pulzáló farkasok

 

Csendben hallgatom a tájat, miközben

Tüdőm és Vesém vergődő nászba lép.

Érzékek lángjában égek, hol agyam

A Bölcsek zenéjét ernyőként szűri.

 

Zöld fű legel a réten, midőn fátyolszínű

Madárka kínok között haláltáncát járja.

Fájó szívem, vérem áramának motorja

Némaságba fulladva sikít e tánc láttán.

 

Démonszemű vérfarkas izzadó szájával

Agyarait összezárja, s szétszaggatott

Húscafatok tengerében fuldokolva,  

Vérbe fagyott apró lényt marcangol.

 

Kezem, szunnyadó akaratom bölcsőjét

Hasztalan, mindhiába ébresztgetem.

Nincs még segítség! Nincs menekvés!

Horror-föld lakói egymást felfalva léteznek.

 


 

 

Kertet veszek

 

Keret veszek, hol virágot ápolhatok,

Szőlőszemek között némán bujkálhatok.

Mézgyümölcsök fái alatt ülve állhatok,

Hol fecskék táncában ringatózva

Szabadon szárnyalhatok.

 

Kertet veszek, hol véremmel áldozhatok.

Étertestű lények között segítve dolgozhatok.

Testüket formálva, gyümölcsöt hajtathatok,

Kócos hajukat nyírva zöldet gondozhatok.

 

Kertet veszek, hol sűrű bozót nő

S fagyalkezek között haldokló virág bőg.

Hol bozótot ritkítva, fagyalkezet kibontva

Pompás kertet teremthetek.

 

 

 

Magányos angyal

 

Fényben úszó magányos angyal szállt alá az égből.

Emberét kereste, kinek életében gondos Őre lehet.

De ocsmány ördöglények seregétől hajszolva, űzve,

Égető kínnal észlelte, hogy emberét már elvesztette.

 

Emberét Lucifer hada pénz, rang, cím csábjával kábítja,

S a kábultat a háttérben Ahrimán, az anyag álmával altatja.

De embere hívó szavára, finom burkával mindenen áthatol,

S az EGO lények karjából kicsúszva, megmenti gyarló gyermekét

A Magányos Angyal.

 

 

 

Vérző lelkem

 

Vérző lelkem, szeretetre éhezik.

Kopár földmezőkön, közönyös testek

Közt, éh-halál határán bandukolva,

Szüntelen élelem után kutat.

 

A család asztalán vegetálva,

Naponta megújuló remények közt

Mindhalálig táplálékért kajtat. 

De éheztetik, és Ő is éheztet.

 

 

Már nem Ő keres, hanem a Krisztus benne.

S Ő bízva bízik, hogy egy nap

Szeretet-oázisra lel, a föld-sivatag

Sok éhező, magányos vándora.

 

 

 

Álmodom álmodat

 

Álmodom álmodat, hallom a hangodat,

Mikor már nem vagy itt velem.

Nézem a képedet, várom a Szellemed

Tudom, már nem vagy itt velem.

 

Félem a félelmed, érzem az érzelmed.

Benned élek és te bennem.

Kitágult lényem, testem elhagyta

Térből Időbe lépett.

 

Együtt vagyunk újra.

Egyesült lényünk az Időben él.

Együtt élünk egymásban oldva.

Lényünk ott is a Kozmosz tagja.

 

 

 

Nem a mának írom

 

Nem a mának írom e sorokat

Holnap lesz az én napom.

Mikor ajándékba kapott új

Testemben Karmám oldhatom.

 

Mikor ember ébred, Új-kor virrad.

Hol egymást mind felett tisztelő

És szerető lények táncában

Fejlődik a Mindenség Lénye.

 

Nem a mának írom e sorokat

Holnap lesz a mi napunk.

Mikor újfent a Szellem

Uralkodik az Anyagban.

 

És öntudatunktól vezérelve

Egymással láncot alkotunk.

S indulunk zarándok-utunkra,

Csontváry cédrusához.

 

Szabadság és Szeretet

 

Már Hallom hangod Petőfi

De én kimondom teljesen:

Szabadság és Szeretet

E kettő kell nekem.

 

Vér áztatta földeken,

Szikes puszták tüzében,

Önmarcangoló szenvedéllyel

Él a magyar.

 

Krisztusi népszelleme: MAGOR,

Önön testét Trianonon feláldozva

A Magasabb Lények

Hangját követte.

 

De jaj Néked! A Német nép után,

Ma Téged kíván Ahrimán,

A kényelem jóléti csábjával,

Álomba ringatni.

 

A legyőzött nagyok mellett,

Fegyverrel vagy Pénzzel, Most

Téged tesznek Hamburger- és

Celeb nemzetté.

 

Ébredj Magyar! Küzdj ellene!

Mihályt követve, Harcolj e Kábulat ellen,

A Krisztusi létért! S Légy igazi ember:

A Szabadság és Szeretet Szelleme.

 

 

Szárnyaló Turul

 

Emese méhéből kiszállt

A Szabad Magyar Turul madár.

Földeken át messze, messze szállt,

De a Kárpátoknál fészket rakott, és várt.

 

Tollait kitépték, szárnyait levágták.

De némán tűrve tovább várt.

És még ma is csak vár és vár.

De mire Vár?

 

Várja a Főnix létet!

Mikor saját testét elégetve,

Teste hamvaiból újra föltámad

Az ÚJ MAGYAR ÉTERI FŐNIX MADÁR.